Sajnos az utolso 5 naprol mar megint csak utolag irom a beszamolot. Raadasul több, a Molveno-nal irt sort is ujra be kellett irnom, mert valami lefagyas miatt nem tudtam öket sem publikalni, sem masolni. Kar, mert persze frissen, az elmenyek utan jobb irni, arrol nem is beszelve, hogy olvasni is rosszabb lehet, ha ilyen nagy kihagyasok, ugrasok vannak.

De nem mi tehetünk rola. Az ausztriai kempingünkben nem volt sem aramunk, sem internet kapcsolatunk, pontosabban az utobbi lett volna, orankent 5 euroert (!). De ezt pofatlanul soknak talaltuk, ugyhogy annak ellenere, hogy a kemping egyebkent kifejezetten olcso volt (napi 20 euro), nem interneteztünk. 

Ott hagytam abba, hogy elindulunk a Molveno-totol, jövünk vissza Ausztriaba. Eleg sokat gondolkodtunk azon, hogy mi legyen az utolso allomas, del-tiroli, tiroli kempingeket is nezegettünk. A fö szempont az idöjaras volt, allandoan azt neztük az interneten, hogy hol varhato napos idö es mi milyen magasan fekszik, hogy ugye ne fagyjunk meg ejjel. Aztan az egyik delelötti tollaslabdazasnal kitalaltuk, hogy elmegyünk a Weissensee-hez - ennel a karintiai tonal voltunk elöször kettesben nyaralni, meg 2008 nyaran. 

Szombaton szepen összepakoltunk (meglepödtünk, de azuttal nem szemerkelö esöben kellett satort bontani), aztan elindultunk eszak fele. Eleg jol jöttünk, a pihenönk sem volt nagyon hosszu, megis eleg kesön erkeztünk a Weissensee-hez. Harom kempincimet is tudtunk, mindharomnal telefonon is megerösitettek, hogy jöjjünk nyugodtan, van hely. Az elsö kempingben konkretan 1 hely volt, eppen egy a söröket nyitogato, feltehetöen bulizni keszülö csapat mellett. A masik kempingben pedig lett volna több hely is, itt viszont a tusolokert sorban allok latvanya es ugy altalaban a szaniter riasztott el bennünket. Hiaba volt mar 6 ora körül, ugy döntöttünk, hogy itt 1 ejszakat sem maradunk. A harmadik Weisensee melletti kemping a to tuloldalan, 60 km-re lett volna, ugyhogy inkabb visszamentünk az uton 15 km-t Greifenburg-ig, ahol utközben lattunk kempingjelzeseket.

A "Fliegercamp / Camping am See" egy kicsi, baratsagos, sikloernyösökre es sarkanyrepülösökre specializalodott kemping volt, egy pici, de szuperül kiepitett fürdöto mellett. Raadasul pont repülös fesztival volt, ugyhogy ugyan kaptunk helyet, de azert olyan nagyon nem valogathattunk. Cserebe bele-csöppen-tünk egy ujabb extrem sportos környezetbe, azok utan, hogy juniusban a Soca-nal (Szlovenia) vadvizi kajakosok talalkozojan vettünk reszt, most mar rettentö menönek erezzük magunkat. Ezt az extrem sportot, a repülest ezuttal egyikönk sem probalta ki, de azert erdekes volt a nezni a többieket. Volt, hogy egyszerre több, mint 40 sikloernyöst lattunk a levegöben.

Mi viszont inkabb gyalogosan szeretünk felfedezni, ugyhogy azt terveztük, hogy a nyaralas utolso napjaiban majd jo nagy turakat teszünk. A 3 nap alatt ez leginkabb a 3., a raadasnapon sikerül. Azert is irom, hogy raadasnap, mert eredetileg keddig akartunk maradni, de miutan vasarnap a Tobi extra hosszu delelötti alvasa megröviditette a tervezett turankat (csak a Tschabitscher-nel mentünk egy oracskat a nosztalgias tepertös gomboc es palacsinta utan), hetfön pedig a zuhogo esö miatt egesz nap a satorban kuckoztunk, ugy döntöttünk, hogy maradunk meg egy napot. Különben is, milyen befejezese lett volna a nyaralasnak egy esös, nyirkos nap. (Mellesleg, ha valaki megkerdezne Tobit, hogy mi volt a kempingezes alatt a legjobb, lehet, hogy ö ezt a hetföi esös napot valasztana. Egesz nap hancurozni Apaval a satorban, delutan Mamaval összebujva aludni...) Szoval rahuztuk meg a keddet, turaztunk meg egy jot, este bepacolt husit sütögettünk a satornal es örültünk, hogy masnap, szerdan reggel szaraz satort fogunk elcsomagolni. Es egesz nap nosztalgiaztunk, hogy emlekszel, milyen jo volt a Ledronal, milyen jofejek voltak a hollandusok az Idronal, es az a strand, a Molvenonal!...

A szerda reggeli összepakolas es a hazaut aztan egy melto befejezese volt a 3 hetes kalandnak. Minden siman, zökkenömentesen ment. Satorbontas elött elbucsuztunk az ideiglenes otthonunktol, mindent probaltunk szepen tisztan elrakni, hogy rendesen tudjon a kempingfelszerelesünk teli almot aludni. Nem mondom, hogy nem volt jo itthon rendes agyban aludni es az is szuper, hogy sajat fürdöszobank van, raadasul nem 50 meterre. De összessegeben mindharmunknak nagyon tetszett a kempingezes, ugyhogy egyelöre ugy nez ki, hogy jövöre folyt. köv.

Annyira belejöttünk a kempingezesbe, hogy lassan vissza kellene fogni magunkat. Most, pentek delutan peldaul itt ülünk a sator mellett, Miki napozik (!), Tobi a jarokanak hasznalt utazoagyabol tartja szemmel a szomsze-dokat, en meg nekiallok beszamolni az elmult ket naprol. Semmi turazas, varosnezes, piacozas. Ülünk a sator mellett, ülünk a strandon, ülünk a fagyizoban. (Idöközben elment a nap es a Miki megkerdezte, hogy mar szep barna lett-e. Kb 10 percet ült a napon.) Es ez mar a masodik ilyen lassu napunk, tegnap peldaul azzal töltöttük a delutant, hogy a helyi sracok strandröplabda-bajnoksagat neztük. Jo kis meccsek voltak, de azert nagyon nem izgultunk. Ma delelött is csak az okozott egy kis adrenalin-emelkedest, hogy meg tudjuk-e dönteni a szerdai 50-es tollaslabda csucsunkat (igen, 67!). Szoval csak elvagyunk, slattyogunk a papucsban, semmi kapkodas. 

Raadasul a kesöi ebedünk / korai vacsorank sajat keszitesü hamburger lesz, a hust keszen vettük, a lenyeg az, hogy itt, a kempingfözön fogjuk megsütni. Az elmult napokban leszoktunk az ettermekröl (tesztakrol, pizzakrol), inkabb hazilag sütögetünk. Miki a föszakacs, en a vendeg es a mosogatolany. Eredetileg az volt az elmeletünk, hogy azt a penzt, amit megsporolunk a szallason, elköltjük a kajara. De aztan tul sok közepes es tularazott tesztat kaptunk, raadasul a Mikin megjelentek a hushiany tünetei, ugyhogy belevagtunk a fözöcskebe.

Miki szerint fel kell dobni a blogot kis sztorikkal, ugyhogy ime ket kis tortenet az elmult ket napbol (kishirek a nagyvilagbol): Tegnap a Miki szajat megcsipte egy darazs. Nem vette eszre, hogy beleszallt a cola-jaba, (pedig rendes outdoor turista mindig megnezi az italat) es amikor elöször erezte, azt hitte, citrommag. En nagyon megijedtem, egy kicsit ö is, de aztan nagykepuen elmagyarazta, hogy ha tudta, volna, hogy darazs, nem köpi ki, hanem megeszi, tele van proteinnel. Ezt Gryll Bears-töl tanulta. En inkabb arra szavaznek, hogy nezzük meg az italunk es ne együnk darazsat. A masik törtenet kevesbe veszelyes: ma felfedeztem, hogy az elelmiszerboltban 1 euroert meg lehet vasarolni Olaszorszag Alkotmanyat diszfüzetben. Az egyseges Olaszorszag letrejöttenek 150 eves evfordulojara adta ki az elelmiszerbolt. Az is egy jo allas, akinek az a feladata, hogy ilyeneket kitalaljon.

Holnap egyebkent tovabballunk, megyünk tovabb Ausztriaba. Ugyhogy az elmult 3 nap ragyogo idöjarasanak valoszinüleg vege: kb. fel 10 körül szemerkelö esö varhato. Akkor fogunk ugyanis satrat bontani.

Szuper napunk (szerdank) volt. Egy hidegebb ejszaka és viszonylag keves alvas utan reggel összeszedtük magunkat es Tobi delelötti szundija utan elindultunk turazni. Felvonoval felmentünk kb. 1500 meterre (most kb. 800-on vagyunk) es ott a hegy oldalaban, enyhen hullamzo terepen mentünk egy jo orat egy turistahazig, majd szinten kb. egy orat vissza. Tobi Apa hatan, a profi femvazas tura-gyerekhordozoban. Leszamitva egy 20 perces kis setat, ez volt az elsö komolyabb turank ugy, hogy a rendes turahordozoban visszük es nem pl. a hasunkra erösitve, a masik "Trage"-ban. Es ez volt az elsö komolyabb, összesen több, mint 4 oras turaprogramunk harmasban. Ugy tünik, Tobi is szeret turazni, ugyanis vegig magyarazta az utat, de tenyleg szinte be nem allt a szaja. Csak akkor kezdett el reklamalni, ha tul sokaig alltunk fotozas vagy ivas miatt. Holnap pihenönapot tartunk, de penteken lehet, hogy ujabb kis turat teszünk - majd meglatjuk.

Apropo holnap. Eredetileg holnapig volt fix a helyünk es bar tegnapelött es meg tegnap is ugy tünt, hogy meg költözessel sem tudunk maradni, ma delutan meglepetesre azt mondta a recepcios, hogy nemcsak, hogy maradhatunk tovabb (szombatig), de meg költöznünk sem kell. Persze örültünk, mert bar mar elkezdtük nezegetni, hogy melyik kemping lesz a következö, egyikönknek sem volt sok kedve tovabballni. 

A tegnapi esös nap utan a mai sem nezett ki tul biztatoan. Ezert ugy döntöttünk, hogy beautozunk Trentoba es varosnezünk egy kicsit. Jol esett a 32 fok, a napsütes, a kave a föteren es a teszta az egyik mellek-utcaban. De ezen kivül nem sok mindent tudok irni, Trento nem nagyon nyügözött le bennünket. Persze, helyes, meg olaszos, sikatoros, nagytemplomos, macskaköves, de valami megis hianyzott.Ugyhogy szerintünk csak az menjen Trentoba, aki a hegyek közül, a 18 fokos esös idö elöl keres egy kis melegedest.

Ugy nez ki, hogy maradhatunk ebben a kempingben csütörtök utan is. Örülök, mert az autozasok egyre kevesbe tetszenek Tobinak, jobban szeret a satorban vagy a toparton negykezlabazni, a kempingben a többi gyereket es az autokat nezegetni, setalni vagy bevasarolni menni... es ha neki jo kedve van, a szülei is vidamak.   

Az igazi kempingesek biztos total hülyenek neznek bennünket. Ahelyett, hogy (az elöre lefoglalt) egyetlen kempingünkben belassulva eltöltenenk a 2-3 hetet, allandoan költözünk. Nemcsak egyik kempingböl a masikba, de akar kempingen belül is, egyik helyröl a masikra. Persze igy rugalmasabb, felfedezösebb az egesz. Es ha az egyik hely 

rossz, vagy ejszaka 6 fok van, akkor egyszerüen tovabballunk. Illetve olyan egyszerüen nem is. Kicsit morogva, marmint altalaban a Miki morog, mert utal pakolni - elegge odafigyelve kell a cuccunkat az autoban elrendezni, hogy pont beferjünk. Raadasul több dolog nehez, a satrunk pl. 18 kilo, ugyhogy nem tul kellemes a bepakolas. Viszont en meg neha a Mikire morgok, hogy ne morogjon, akkor legközelebb foglaljunk elöre es maradjunk egy helyben es nincs pakolas. Vagy menjünk all inclusive tengerparti hevereses nyaralasra, akkor nem kell 18 kilos satrat magunkkal vinni. Persze harmunk közül a Miki szeret a legjobban felfedezöset, kalandozosat jatszani, ugyhogy a morgas max. 10 percig tart. En meg kifejezetten szeretek költözni, ugyhogy nekem nincs bajom a gyakori valtozassal. Azt hiszem, Tobi szeretne egy helyben maradni es a pakolas es tovabbutazas idejet is inkabb füvön negykezlabazassal tölteni, de sajnos neki meg nincs szavazati joga. A velemenyet azert sokszor hangosan kifejti.

A Lago di Idro-nal jol ereztük magunkat, de annyira azert nem volt szuper a hely, hogy akar megkerdezzük, maradhatunk-e. Annak ellenere, hogy tudtuk (Miki tudta), hogy ha eszakabbra, magasabb hegyek köze es magasabban fekvö völgybe jövünk, rosszabb idövel kell szamolnunk, pentek reggel elindultunk. Gyors pakolas (kis morgas) es a barati holland csaladtol vett bucsu utan atjöttünk Lombardia-bol Trentinoba, konkretan egy, a Lago di Molveno to partjanal fekvö kempingbe. Viszonylag kockazatos volt, hogy ide jövünk, ahol egyetlen kemping van a to partjan es nem a 80 km-re levö Lago di Caldonazzo-hoz, ahol 4 kemping közül is valaszthattunk volna. De a kempingkönyv csodalatos panoramat igert, ugyhogy nem tudtunk ellenallni. Hat nemcsak a panorama csodalatos, de az egesz hely idilli, mar amennyire ez a szo az olaszokhoz illik. Amikor elsö pentek delutan setaltunk egyet a sürü melyzöld füves strandon, jobbra a türkiszkek vizü to, balra 3000-es csucsok, elöttük meg strandröplabdazo es strandaerobikozo turistak - annyira bejött az egesz, hogy elsirtam magam. Na nem nagyon, csak egy kicsit, hogy milyen jo itt es de jo itt es...

Viszont Idöjos Miki nem tevedett, az idö tenyleg rosszabb lett, ezeket a sorokat most vasarnap este a satorban ülve irom, kint esik az esö. A hömerseklet ok, altalaban pulcsiban vagyunk, de igy is kint töltjük az egesz napot. Meg nem csinaltunk semmi különöset, ma az esö nem is nagyon hagyta, tegnap kb. kis seta, kis futas (en), biciklivel környekfelfedezes (Miki), földröl babakocsiba kapaszkodva felhuzozkodasok (Tobi) volt a program, ja es ebedeltünk is egy finomat. (Most jut eszembe, majd az etelekröl meg a mit-eszünkröl is kell valamikor irnom.) Pontosabban egy különöset azert megiscsak csinaltunk: ma delelött at kellett költöznünk a 138-as satorhelyröl a 195-ösre. Ugyanis tele a kemping es csak ugy kaptunk helyet, hogy az elsön csak ket ejszakat maradhatunk, utana a masodikon meg negyet. De egyelöre olyan jol elvagyunk es az atköltözes is olyan jol ment, hogy azon gondolkozunk, hogy ha van hely, maradunk itt csütörtök utan is, akkor is, ha ennek egy ujabb atköltözes az ara.

Ma volt a legjobb nap - azt hiszem, mar tegnap is ezt mondtam, ugyhogy csak igy tovabb. Tök jo volt a reggel, Miki extrem kempingapukat jatszott, felkelt a Tobival, reggelit csinalt, összekeszült az indulashoz. 

Kb 10-kor indultunk, megint ugy, hogy a Tobi elsö, delelötti alvasa a kocsiban legyen.Egy oras szerpen-tinezes utan erkeztünk Gardnano-ba, a Garda-to nyugati partjan fekvö egyik kisvarosba. A Miki csinalt kb. 80 fenykepet, kivetelesen most nem a Tobi volt a fenykepek legtöbbjen, hanem a parti setany, a to, az epületek, a környezö hegyek... 100% mediterran plusz nagyon stilusos, elegans es persze nagyon gazdag. Talan ez a leiras visszaad valamennyit. 

Nagyon tetszett nekünk az egesz, meg is beszeltük, hogy ha nagyon sokat nyerünk a lotton, akkor veszünk ott egy villat, de minimum egy apartmant. Viszont azt is megbeszeltünk, hogy jo, hogy nem ott, a Garda-tonal kempingezünk, a satorban alvas nem jo, ha delelött elegans yachtok mellett korzozik az ember. 

Ebedre atmentünk Salo-ba, ez is hasonloan ragyogoan nezett ki es itt is korzoztunk egy kicsit a toparton. Mivel 35 fok volt es tüzött a nap, nagy setakat azert nem tettünk. Ebed utan kicsi “Krabbeldeckezes” következett, hogy meglegyen a Tobi lababan a szükseges kilometermennyiseg, aztan a delutani alvasahoz igazitva visszaindultunk. Mivel ma eleg meleg is volt, a kempingben egyböl a topartra mentünk, Tobi a babakocsijaval jatszott, fürödtünk, beszelgettünk. Az egyetlen rendkivüli pillanat az volt, amikor levettük Tobirol a kakas pelust es ugy döntöttünk, nem adjuk meg ra a tisztat, hagy “szellöztessen egy kicsit”. Meg is lett az eredmenye.... ugy köszönte meg, hogy kakalt meg egy utolso adagot - allva (kapaszkodva), ahogy jatszott, a “Krabbeldecke” közepere. Persze a strand tele volt, de olyan panikszerü gyorsasaggal tüntettük el a nyomokat, hogy nem biztos, hogy mas is eszrevette az akciot. 

Vasarnap delelött tehat sajnos pakolnunk es indulnunk kellett a Ledro tavi kempingböl. Indulas elött Tobi es en meg lementünk egy kicsit a strandra, hogy Tobi maszkal-hasson, ezalatt Miki az utolso simitasokat vegezte a csomagtartoban, fizetett es gyorsan összebaratkozott a szomszed nemettel. A pasinak egy kisbuszbol atalakitott lakoautoja volt, sok mindent sajat maga tervezett es epitett az auton, mindent szepen meg is mutatott. Miki meg persze rettentöen örült, az egyik kedvenc idötöltese a kempingezes alatt a masok lakoautojaba bekukucskalas, persze csak diszkreten. Nem az ottlakokra, hanem a lakoauto berendezesere kivancsi, kepes meg az interneten is utananezni, hogy a szemközti Hymer hogy nez ki belülröl. Szoval mi strandoltunk, Miki lakoautozott, aztan megebedeltünk a kemping ettermeben es nekivagtunk.

Delutan erkeztünk a Lago di Idro-hoz. Itt több kemping is lett volna, mi az Azur-t valasztottuk, ismet az ADAC katalogus, meg a szabad helyek alapjan. Az Idro to kedvelt szörfös hely, ugyhogy tele volt a kemping holland es nemet vaganyokkal. A mellettünk levö satorban is hollandok voltak, papa, mama es a 2 eves kisfiuk, velük hamar össze is baratkoztunk.

Jo volt a kempingben es az idövel is szerencsenk volt, de olyan nagyon sokat megsem voltunk "otthon". Talan a keskeny, nem igazan kenyelmes strand miatt, talan amiatt, mert nem volt közvetlenül a kemping mellett semmilyen seta- vagy turaut, eleg sokszor autoba ültünk es nekivagtunk. Peldaul rögtön hetfön atmentünk egy közeli kis faluba, ahol minden honap elsö hetföjen nagy piac van. Hazi keszitesü sajtok, sonkak, lekvarok, tradicionalis böraruk es fafaragasok helyett a piac kb. 100 made in china ruha- es bovlistandbol allt, Mikivel eleg csalodottak voltunk. Tobinak ellenben, aki a hasamra felkötve mindent jol megfigyelt, nagyon tetszett az egesz. Vegig magyarazott, hogy glüam-glüam, meg hogy bababa. Hazafele egy supermercadoban megalltunk sajtert, sonkaert. Epphogy meg be tudtunk vasarolni, az olaszoknal ugyanis meg a szupermarket is sziesztazik, ugyhogy 1 orakor kedvesen, de hatarozottan kitessekeltek bennünket. A Miki ezen persze kivolt es ezt is felvette a "miert nem szeretem az olaszokat" listajara (a lista nem rövid, majd kesöbb erröl is irunk).

Kedden egy nyugis, "ma nem ülünk autoba" napot szerettünk volna, gondoltuk, Tobinak biztos elege van mar az allando jöves-menesböl, inkabb masszon sokat, fürödjünk a toban, a kemping medence-jeben. Meglepöd-tünk, mert Tobi nem, hogy nyugodtabb lett volna, de kifejezetten hisztis volt. Szinte egesz nap szenvedtünk. Nem sirt, de nyafizott, akaratoskodott, türelmetlen volt. Biztos nem tudta mire velni, hogy aznap nyugi van, nem kell jönni-menni. Ugyhogy masnap ismet neki-indultunk, elmentünk egy közeli szep kisvarosba, Bagolino-ba, keresztül-autoztunk egy kisebb hegyen (1000 szerpentinen) es turaztunk egy fel orat. Csütörtökön a Garda-tohoz mentünk, erröl mar van egy külön post, ugyhogy arrol "valos idejü" beszamolo keszült. Jok voltak ezek a kirandulasok, de talan ha az Idro-tavi kempingnek is olyan szep strandja es setautvonala lett volna, mint a Ledronal volt, vagy itt, a Molveno-nal van, lehet, hogy nem megyünk annyit. Ugyhogy, bar jol ereztük magunkat a kempingben, meg sem kerdeztük, hogy maradhatnank-e tovabb, pentek reggel tovabballtunk a következö olasz alpesi tavunkhoz, a Lago di Molveno-hoz.

Az ut egyik legszebb autos elmenye volt az a bizonyos kanyar, amikor a Vidor kempingtöl dél felé autozva egyszer csak megpillantottuk a Garda-tavat. Gyönyörü türkizkek szine volt, rajta, mint sok kis hangya rohangaltak fel-alá a szörfösök. Viszont kempinget nem közvetlenül a tonal akartunk keresni, hanem valahol a körülötte levö kis tavak egyikenel. 

Eleg nagy felbontasu terkep kell ahhoz, hogy a Lago di Ledro rajta legyen, a Garda-totol eszaknyugati iranyban kell keresni. Mar szinte rutinbol allitottuk a satrat, annak ellenere, hogy az esö ismet szemerkelt es most Tobi sem volt nagyon türelmes (kicsit hisztizett a babakocsiban). Szerencsere aztan az idö jobbra fordult es az a 2 nap, amit ott töltöttünk, nagyon jora sikerült. Ennek a tonak meg szebb, mely-türkiszkek szine volt, tök jokat setaltam a partjan Tobival. A strandja is isteni volt, hatalmas füves terület, sok arnyekkal es elegans hegyekkel a to mögött. A kempingben is mindent rendben talaltunk, sokkal vidamabb elet volt itt, mint a Vidor kempingben, lehet persze, hogy azert, mert itt nem fagytak meg ejjel a kedves kempingezök. Söt, kifejezetten jo idö volt, nappal 28 fok, szoval kellemes, nem elviselhetetlen nyari idöjaras. A jo idö es a jo körülmenyek (nagy satorhelyek, tiszta szaniter, kellemes etterem, pancsolomedence, jatszoter stb.) persze azt is garantaljak, hogy tele legyen a kemping, ugyhogy mivel itt sem volt foglalasunk, csak 2 ejszakara kaptunk egy helyet. Keszek lettünk volna a harmadik reggel a kempingen belül atköltöztetni a satrunk, de sajnos vasarnap reggel egyetlen szabad sem volt a kb. 300 satorhely közül. Igy tovabbindultunk kicsit nyugatabbra, egy masik alpesi, hegyek között fekvö tohoz.

Ovatosan kezdtünk rola majusban gondolkodni es sokaig nem is nagyon mertük senkinek sem elmeselni. Azt hittük, mindenki hülyenek gondol majd, ha elmondjuk, hogy satorozni indulunk a 9 honapos kisfiunkkal, raadasul ugy, hogy igazabol egyikünknek sincs igazi kempingezös elmenye es föleg tapasztalata. De aztan szerencsere a fogadtatas eleg pozitiv volt, en leginkabb a nagymamak jajveszekelesetöl tartottam, de ök is abszolut lazak voltak. Persze, ha tudtak volna, hogy hogyan töltjük majd az elsö ejszakat... de ne szaladjunk elöre.

Szoval kb. juniusban vettük meg a satrunk (egy Outwell Nevada M-et), a matracokat, a kempingszekeket stb. Nagyon jo emlek a sok ragodas otthon, a katalogus felett, hogy milyen (mekkora, pamut vagy polyester es mennyiert) legyen a satrunk, mi mindenre lehet majd szükseg, mit nem szabad elfelejteni elvinni, stb. A pünkösdi szloveniai hetvege jo lehetöseg volt egy kicsit körülnezni, masok hogy csinaljak, tetszik-e nekünk az elet egy kempingben (igen!), bar ott mi meg nem satraztunk. Juliusban Miki alaposan felterkepezte a del-bajororszagi, tiroli, del-tiroli kempingeket, forumokba irogatott, szakkönyveket bujt. Aztan, ahogy juliusban az idö egyre rosszabb lett, kenytelenek voltunk az utiterven az utolso pillanatban valtoztatni es a del-tirolon tuli olaszorszagot megcelozni. Julius 28. reggel 7-re volt kitüzve az indulas, kb. 9-kor sikerült is elindulni. Tobi is jol birta az utat - ket pihenövel, ket alvassal es sok-sok enekelgetessel.

Sokszor emlegettük a blogot az elmult masfel ev alatt. Hogy mennyi mindent meg kell(ett volna) irni, es hogy feltetlenül ujrakezdjük. De egeszen mostanaig ez nem sikerült. Nem sokkal azután, hogy hazajöttünk Thaiföldröl, megtudtuk, hogy kisbabat varunk, viszont korai lett volna meg elmondani, plane nem akartunk erröl itt irni. Mas dolgokrol meg furcsa lett volna irogatni, ugyhogy Thaiföld utan nem folytattuk a blogolast. Aztan hiaba történt sok minden, ami a “szürke hetköznapoknal” meg erdekesebb is lett volna (uj lakas, vienna connection, Tobi), nem tudtunk in medias res belekezdeni. Hetköznapokrol egyebkent is nehezebb blogolni, mint utazasrol. Tavaly nyaron pedig nem utaztunk, igy a blogot egeszen mostanaig pihentettük.

Most viszont az a helyzet, hogy ismet uton vagyunk, raadasul eleg esemenydus Gute Reise-nak tünik ez az ut is, ugyhogy ismet belekezdünk... (Az elsö napokat utolag irom, aztan elöbb-utobb utolerem magunkat.)

Egyikonk sem egy tengerparti nyaralos tipus, de talan csak azert nem, mert ilyen tengerpartokon meg soha nem voltunk. Ma reggel jottunk el, majdnem azt irtam, hogy a paradicsombol.

Mert Ko Phi Phi tenyleg nagyon szep. Nem csak a fo sziget, Ko Phi Phi Don, ahol a bungalow-s szallasunk is volt, a teraszunkon fuggoaggyal, onnan kilatassal az egyik obolre, hanem a kornyezo kis szigetek is. Ko Phi Phi Leh-re elsosorban az egyik obol, a Maya Bay miatt ozonlenek a turistak, ezen a parton forgattak a The Beach (A part) filmet. Hogy megelozzuk a tomeget, tegnap reggel 6-kor keltunk, a motorcsonakosunk mar 7-re ki is vitt minket. A fenyek ilyen koran meg nem voltak tokeletesek, ezert nem turkiszzold, hanem turkiszkek volta az obol, de igy is odavoltunk.

Az obolbol atmotorcsonakoztunk a Bamboo szigetre, itt meg a selymes feher homoktol vagodtunk hanyatt, egyszeruen leirva harom szinunk volt: kek eg, feher homok es turkisz tengerpart.

(Most mennunk kell a Krabi - Bangkok gepunkre becsekkolni, majd folyt kov.) 

Egyebkent a fent leirt szigetelesen kivul "egyszeru" tengerpartozassal, lustalkodassal toltottuk a majdnem 3 napot - plusz azert egy jo fel napos tengeri kajakozast is bevallaltunk. Majd mutatunk kepeket, es a borszinunket is megcsodalhatjatok.

Persze jobb lett volna onnan megirni, hogy akkor most pontosan milyen arnyalatu a tenger es ettol mennyire jol erezzuk magunkat. De az egesz ut alatt eloszor most volt, hogy nem akartunk egy percet sem a kepernyo elott tolteni, ha volt egy ures orank este, inkabb vettunk egy gintonicot es leultunk a tengerpartra. Igy utolag nehez leirni, foleg repulotereken, utban hazafele.

A vegere azert tartogattunk egy bonusz tortenetet: a masodik este vacsora utan megyunk vissza a bungalohoz - a kicsit dimbes-dombos, vadregenyes, "dzsungelesen suru" erdon keresztul vezeto uton. Azon a rovid reszen, ami lepcsosse van betonozva, hirtelen mondja nekem a Miki, hogy vigyazzak es a majdnem legfelso lepcso bal sarkaba mutat. Ovatosan tovabblepkedunk, igazabol meg fel sem fogva, hogy egy 20 centi hosszu, ujjnyi kigyo mellett megyunk el, sotetben, 1 fejlampaval. Hurra. Kigyo Ko Phi Phi-n, a turistaparadicsomban.

Rovid megbeszeles utan ugy dontunk, hogy megmentjuk mas turistak (es a kigyo) eletet es a Miki visszamegy a lenti tengerparti etteremhez. En orzom a kigyot, persze csak megfelelo tavolsagbol. Egyebkent teljesen inaktiv, egyaltalan nem mozdul. Lent kis riadalom, majd jon egy pincer egy hosszu bottal es "lesepri" a most mar mocorgo hullot a partra, majd a tengerbe. Utana tyuklepesben haladunk a bungalonkig, minden negyzetcentimetert atvizsgalunk a zseblampaval.

Masnap delutanig kb. 5 helyit kerdeztunk meg arrol, hogy ez most merges kigyo volt-e, mutattuk is a fenykepeket, sajnos mindegyik azt mondta, hogy igen. Bar elobb utobb az is kiderult, hogy nem turistakat, hanem csak bekakat eszik, tehat a merge sem lett volna halalos, de azert orulunk, hogy ezt nem probaltuk ki. Mindenesetre a fotot minden kigyo-szakerto ismerosunknek szeretnenk majd megmutatni, hatha kiderul, hogy megiscsak egy siklorol van szo es a merges kigyo a helyi turista-folklor resze.

Most lassan bucsuzunk Thaifoldtol, 12 ora repules es elkezdhetjuk a mintegy 2-2 es fel ezer foto valogatasat otthon. Utolso napunk egyebkent sok utazassal, remekjo evesekkel es egy csucsszuper masfel oras thai masszazzsal telt. Fel kellett keszulnunk a hazautra. 

Kezdjuk eloszor a tokeletes szuletesnap leirasaval. Ebredes a luxus-resort deluxe szobajaban - az ajandek mar az agyba erkezik. Egesz jo bereggelizes, majd 2-3 ora relax a pool-nal. (Delben atkoltoztunk egy kevesbe luxus, de olcsobb szallasra, pool itt is van, sot pool-bar es reggae-zene is.) Delutan island hopping. Ezt nem tudjuk, hogy hogy mondjak magyarul: kibereltunk egy motorcsonakot csonakostol es egyik kis szigetrol a masikra vitettuk magunkat. A szigeteken 1-2 orara kiszalltunk, usztunk, snorkeloztunk, dolgoztunk a szinunkon.

Este unnepi vacsora: egy feher abroszos etteremben (mostanaban ritka) kirendeltuk a ketszemelyes tengeri barbecue talat es mindent belapatoltunk, feltortunk, kiszurcsoltunk. Utana lodorges a turistas bazarsoron, kaptam egy hamisitott Billabong furdoruhat, ugy nezek ki benne, mint egy beach babe (de legalabbis eros hatareset), raadasul a Miki 30%-ot alkudott az arabol.

A szulinap meg ma reggel is folytatodott egy kicsit: a Miki elsetalt egy Starbucks-ba es hozott agyba kavet es muffint (ezen a szallason nincs reggeli). A delelott a valtozatossag kedveert a pool mellett telt, majd 1-korul elkezdodott a nap aktiv resze: egy fel oras autozas utan megerkeztunk a tengeri kajak-bazisra es hamarosan vizre szalltunk. Beeveztunk egy mangrove-erdobe, lattunk integeto (vagy hasonlo) rakokat, setalo halakat, 50 centis varanuszt.

Mar visszafele eveztunk, amikor vegre majmok (makakok) is elokerultek, akiknek a turavezetonk elkezdett a partra ananaszdarabokat dobalni. Mivel keszultunk, volt a zsakunkban ket banan, a Miki elo is vette az egyiket, en meg kozben kozelebb eveztem a parthoz, hogy jobb fenykepeket tudjunk csinalni. Ekkor azonban felgyorsultak az esemenyek. Az egyik majom nem varta meg, hogy odadobaljuk neki a bananokat, hanem felugrott a kajakra es megragadta a vizhatlan zsakunkat. Szerencsere a zsak masik veget a Miki ragadta meg, elkezdtek ide-oda cibalni a csomagot. En kozben annyira meg voltam ijedve, hogy elfelejtettem a fenykezogep kezeleset. Foleg akkor lettem ki, amikor mondtak, hogy ne nyuljunk a majomhoz (eszemben sem volt hozzanyulni, kis agressziv ehenkorasz volt), es akkor rajottem, hogy ha ez megharap, vagy megkarmol, akkor irany az oltokozpont.

Kozben a hatam mogott a majomparharcban a Miki gyozott, gyorsan bezarta a csomag szajat (hogy ne erezze a majom a bananszagot) es a feje fole a magasba tartotta. Nem emlekszunk, hogy a Miki dobott ki a partra egy bananhejat vagy a turavezetonk dobott ki egy ananaszdarabot, mindenesetre a majom megfordult, vegigfutott a hajonkon es kiugrott. Turbo gyorsasaggal eveztunk 2-3 metert rukverc-ben, nehogy ujabb tamadas erjen. Azert a masodik banant is megkapta a kis bunko: meghamozta, 0,2 mp alatt betolta, es mar mozdult is a kovetkezo gyumolcsert.

Utana megbeszeltuk, hogy ez azert izgi volt: ezek nem emberhez szokott, idomitott majmok voltak, akkor is, ha valoszinuleg nem ma eloszor hajigaltak nekik kajakosok ananaszdarabokat.

Szoval ez a nap is esemenydus volt, szerintunk a majom-tematikabol is kihoztuk a maximalisat. Most vacsora, keresunk a Mikinek is egy beach boy felszerelest es osszepakolunk: holnap reggel athajozunk Ko Phi Phi-re. Ko Phi Phi allitolag olyan szep (gyonyoru, lenyugozo, paradicsomi, stb.), hogy az ember nem talal ra szavakat, ugyhogy majd meglatjuk, hogy tudunk-e rola blogolni.

Az elozo post irasanal a foszerkeszto nem volt jelen, ugyhogy a lenyeg kimaradt: Ao Nang-ban vagyunk (Krabi csak a kozeli viszonylag nagyobb varos, de annak nincs tengerpartja, onnan meg 15 percet jottunk pick-up-pal) es az Andaman-tenger partjan.

A szigetek es sziklak oriasi karsztkepzodmenyek, sajat fotot feltolteni hosszu, ezert itt egy gyors pelda az internetrol. Ez a kep a Poda-szigetrol nez vissza a szarazfold fele, tegnap voltunk itt, van is egy ugyanilyen fotonk, csak meg jobb, mert a Miki is benne van. 

Sajnos mar megint nem mokaval es kacagassal kell kezdenunk a beszamolot. Ma delelott volt az utazas legrosszabb 4 oraja. Eloszor a kb. 12 oras ejszakai halohelyes vonatozas Bangkokbol Surat Thani-ba - ez meg kalandos es leginkabb tiszta volt, igaz, en peldaul alig aludtam, szoval azert jonak nem neveznem. De ha visszajovunk Thaifoldre, barmikor ujra bevallaljuk, ez vegulis hozza tartozik.

Biztos a faradsag es a lustasag okozta, de a hibas dontest aztan a vonatozas utan, a vasutallomason hoztuk. A Lonely Planet pontos leirast adott arrol, hogy hol talaljuk a Krabi fele indulo "Volan-buszokat", jo iranyban is haladtunk, de aztan egy csapat capa megis elkapott bennunket. Donteni kellett, hogy felszallunk-e egy privat szervezesu transzport direkt (ezt hazudtak) jaratara, vagy elmennek nelkulunk. Hat sajnos nem voltunk eleg erosek es felszalltunk. Igy aztan a 140 baht-bol 360 lett (ez volt a kisebb kar, 50 baht = 1 euro), a 2 es 1/2 ora menetidobol mintegy 5 es 1/2. Es persze az volt a legidegesitobb, hogy mivel az ut 3 szakaszra lett bontva, minden kozremukodo az elozo szervezore fogta az atverest es mosta kezeit. A 4 oras fo buszuton a legkondi jelkepes volt a tuzo naphoz kepest, az egesz polonk egy mero izzadsag volt.

Viszont szerencsere az elso csalodottsagbol es haragbol viszonylag hamar kikeveredtunk, megbeszeltuk, hogy a napunkat azert nem fogjak tonkretenni. Olyanokkal szorakoztattuk magunkat, hogy ahogy haladunk del fele Thaifoldon, ugy emelkedik a "turista ado" (a lenyulas) es jobb, ha ezt elore beepitjuk a napi budget-be es tervekbe. Legalabb orulunk, ha megsem kell megfizetni. Mindenesetre sokat emlegettuk Eszakot, Chiang Mai-t, ahol soha nem tapasztaltunk ilyesmit.

Masreszt pedig azt szoktuk mondani, hogy mindennek megvan az oka, ennek a hosszu delelottnek valoszinuleg azert kellett megtortennie, hogy utana ne maradjon eronk szallast keresni es minden porcikank kenyeztetesre vagyjon. Ugyhogy ma estere itt kotottunk ki: http://www.somkietburi.com/index.html es igazan jol erezzuk magunkat (Nezzetek meg a kepeket a medencerol). Nem olcso, de egyszer elunk.

Persze a tengert is lattuk, tenyleg nagyon szep. Ragyogo kek, tiszta es mindenfele longtail-boat-ok a vizen (kis helyi motorcsonakok), amelyek a kozeli mini-szigetekre, oriasi sziklakra viszik a turistakat. Ha minden igaz, holnap minket is.

Kar, hogy ebben a post-ban (is) tobb a negativ beszamolo, pedig valtozatlanul minden k*rva jo, szerintem meg az izzaszto buszozast is visszasirjuk majd, amint ujra a becsi villamoson ulunk. Kicsit kezdunk lelassulni, elkezdodik a tengerpartos pihenos szakasz - ezt mi ma delutan a medence partjan kezdtuk, de hat lattatok a kepeket. Tovabbra is nagyon jokat eszunk, az elkovetkezo napokban valoszinuleg halakat, rakokat, hasonlot minden mennyisegben. Szoval ha minden igaz, a thai turistavadaszok minden igyekezete ellenere jo lesz az ut vege is. 

Valamit kellene irni Bangkokrol, de kicsit nehezen jonnek a szavak. Nem mintha nem lenne mirol irni, csak eleg vegyes elmenyeket gyujtottunk itt. Meg este 1/2 8-ig folytatjuk vagyunk itt, most (kb. 11-kor) eppen pakolunk a szallason. A pakolas ezuttal kicsit hoszabb, mert egyreszt itt kettot aludtunk es szokas szerint jol szetpakoltunk, masreszt szetvalogatjuk a csomagot es egy hatizsaknyi holmit itt hagyunk. Egy ejszakai vonattal indulunk delre, a tengerparton nem kell az a par meleg holmi amit az eszaki kalandokhoz hoztunk.

A bangkok-i megerkezest mar leirtuk, azota szerencsere semmi eso, de folyamatosan felhos az eg, paras a levego. Megprobaltuk kideriteni, hogy a tegnapelotti zuhe normalis-e ilyenkor errefele, de mindenki ugy ertette a kerdest, mintha a masnapi idojarasrol kerdeznenk es azt valaszolta, hogy "nem hiszem". A paras melegtol egyebkent szinte reggeltol estig izzadunk es ragadunk, de en tudnek igy elni, nem hianyzik a hogolyozas.

Viszont paras hosegben kiralyi palotakertet nezegetni masik sokszaz turistaval kifejezette stresszes tevekenyseg. Ez volt a program tegnap delelott es bar szinte minden epulet es templom gyonyoru volt, sok fotot is csinaltunk, a delelott legjobb pillanata az volt, amikot vegre szereztunk ket uveg jeghideg vizet. Magyarokkal egyebkent meg mindig nem talalkoztunk (kiveve Melegitos Masszor Zsoltit, akivel Mae Hong Son-ban valtottunk ket szot), helyette belekeveredtunk egy orosz turistacsoportba, azok eleg idegesitoek voltak.

Kiralyi palota utan elmentunk a vonatpalyaudvarra jegyet venni, a taxis egy idegesito capa volt, aki addig magyarazta, hogy ne a palyaudvaron vegyuk meg a jegyet, hanem a haverjanal a nemtudomhol, hogy ra kellett uvoltenunk. Egyebkent itt egy csomo taxis, tuk-tuk-os (motoros haromkereku keszemelyes szallitoeszkoz, azt hiszem, meg nem irtunk rola) es egyeb bangkok-i a turistak molesztalasara es ha lehet, lenyulasara van beallva, en eleg rosszul turom, Miki laza.

Jegyvasarlas utan elmentunk egy "rendes" kigyofarmra, az itteni orvosi egyetem kereteben van egy intezet, ahol kigyomereg-ellenszerumot allitanak elo es delutanonkent oktato jellegu show-ban mutatnak egy par kigyot. Itt nem volt semmi allatkinzas, nem hergeltek az allatokat. Azert teljesen turistazas-mentes elmeny ez sem volt, mi sem tudtunk ellenallni a lehetosegnek, hogy egy kockas pithont (szegeny!) rakjanak a nyakunkba egy-ket foto erejeig.

Utana setalgattunk Bangkok modern uzleti negyedeben, sok hatalmas modern irodaepulet, bevasarlokozpontok, tobbsavos uton nagy forgalom: megiscsak egy 60 millios orszag 8 millios fovarosaban vagyunk. Sok mas nevezetessegre mar nem is maradt idonk, de nem bantuk: a bangkok-i hangulatgyujtest este a Khao San Road-on (utcan) folytattuk: rengeteg, a legkulonfelebb koru es stilusu, a vilag minden reszebol jovo utazo - hurra, meg 60 evesen is lehet hatizsakozni!

Ma reggel viszont mi voltunk az egyetlen utazok a nothamburi piacon, legalabbis reggel 6 es 1/4 8 kozott. Ez allitolag Bangkok legeredetibb termenypiaca, viszont koran kellett menni, mert 9-kor mar vege mindennek. 5-kor keltunk. Viszont megkaptuk erte a jutalmat: lattunk ficankolo halakat, osszekotozott olloju rakokat, 10 centis bogarakat (az arus neni szerint chili-vel es citrommal kell elkesziteni), es kibelezett, meg mozgo bekat. Na jo, rendes szep zoldsegeket es gyumolcsot, hust, tojast es viragarusokat is lattunk, nemcsak furcsasagokat. Egyszer vietnamban is voltam egy piacon, ugyanaz a surges-forgas, de itt sokkal moslygosabbak voltak az emberek. A Miki ossze is baratkozott egy chili arussal es kapott egy marek arut ingyen. Reggelire aztan vissza is ertunk, odafele taxival, visszafele a folyon, vizibusszal jottunk.

Ma delutan par orara szetvalnak utjaink, en fozoiskolaba megyek, a Miki koborolni. Ujabb bejelentkezes mar csak egy (remeljuk) gyonyoru tengerparti varosbol lesz, mintegy 800-1000 km-rel delebbrol.

Nagyon lassu ez a gep es faradtak is vagyunk, ugyhogy a Sukhothai-os beszamolot es foleg a fotokat majd valamikor kesobb toltjuk fel.

Nagy nehezen megerkeztuk. A sukhothai-i szallasunkrol reggel 1/2 10-kor indultunk, a 6 es fel oras buszut vegulis kellemes volt, legelol ultunk az emeletes buszon, sokat beszelgettunk. Aztan amikor egyre kozeledtunk Bangkokhoz, a fekete felhok mar kicsit sejtettek, hogy ez nem lesz egy mosolygos welcome... Pont mire beerkeztunk a buszpalyaudvarra, elkezdodott egy elkepeszto nagy zuhe, en lehet, hogy meg nem lattam ilyet, a Mikinek a floridai nagy esok jutottak eszebe. Az alatt a 20 masodperc alatt, amig megszereztuk a hatizsakjainkat, borig aztunk. De ez meg kifejezetten vicces volt.

Kesobb is csak fokozatosan lett rossz, eloszor ki kellett talalnunk, hogy hogy jutunk a varoskozpontba vagy a szallasunkra, aztan bealltunk egy vegelathatatlan sorba, hogy taxit kapjunk (tomegkozlekedessel nem lehetett eljonni, minden mas megoldas a szakado eso miatt lehetetlensegnek tunt). Kb. 1 orat alltunk ott. A sorban, ahova oldalrol is erkeztek "sorbanallok", csak azert jutottunk elore, mert masok egymas utan adtak fel a varakozast. Taxi felorankent egy, varakozok szama 200. Kozben ket rendfenntarto folyamatosan beszelt egy hangosbemondoba, sajnos nem tudjuk mit mondtak, mert csak thai-ul beszeltek es a korulottunk allok sem beszeltek angolul.

Ha megkerdeztuk, hogy biztos nincs-e mas megoldas a varosba jutashoz, mindig integettek, hogy nem, nem, csak acsorogjunk ott nyugodtan. Es mindenki mas korulottunk fapofaval, rezzenestelen arccal allt es vart.

Aztan amikor kezdett besotetedni, nem birtuk tovabb. Nekiindultunk az akkor mar csak szemerkelo esoben a palyaaudvar melletti forgalmas ut szelen, atgazoltunk nehany bokaig ero meleg tocsan, mentunk az orrunk utan, mivel fogalmunk sem volt, hogy merre vagyunk. A terv az volt, hogy majd leintunk egyet a kovetkezo fouton hemzsego taxik kozul, hat hiszen szabadok, eg a lampajuk! Aztan amikor fel ora mulva vegre egy megallt es kozolte, hogy a "szabalyos" 120 baht helyett 400 baht-ert visz minket a szallasra, rajottunk, hogy mindegyik taxis a taxiora nelkul capakent vadaszik a borig azott gyalogosokra es bemondott arak alapjan fizetteti ki az utat.

A taxiban aztan megint eltoltottunk fel orat, mert Bangkok nagy, a dugo pedig meg nagyobb. De akkor mar minden jo volt, orultunk, hogy mar csak kicsit kell kibirni, es eljutunk ide: www.lamphutreehotel.com

Szoval ma egy utazos napunk volt: eloszor 700 km-t megtettunk 6 es fel ora alatt, aztan 8-at 3 ora alatt.

Under construction.

Meg kb 30 percunk van a busz indulasaig, Sukhothai-ba megyunk. Gyorsjelentes a delelottrol. Mar megint koran (Miki 7-kor, en 7+meg 5 perc+meg 5 perc...-kor) keltunk. 1/2 8-ra jott ertunk az elozo este szerzett sofor, megsem dzsippel, hanem nyitott platoju (satorernyovel fedett) pick-uppal. Elrobogtunk a buszpalyaudvarig jegyet venni, aztan irany a Doi Suthep nemzeti park (kb. 14 km Chiang Mai-tol), Eszak-Thaifold legfontosabb temploma.

(Eddig irtuk a buszpalyaudvaron, de aztan inkabb odamentunk a buszunkhoz. Azt hittem, cask vazlatkent mentettem el es nem publikaltam... mindegy, most mar masnap reggel van, a Sukhothai-i szallasunkrol folytatjuk.)

Szoval a Wat Phra That Doi Suthep. A monda szerint egy Sukhothai-bol erkezo vandor szerzetes utasitasara dontotte el Keu Naone, a Lanna-i kiraly, hogy templomot epittet arra eszakon. (Ha templomot irunk, akkor egy tobb szentelybol, imaepuletbol allo epuletcsoportot kell elkepzelni.) Azt talaltak ki, hogy ott lesz a templom, ahol azt egy feher elefant, hatan egy Buddha relikviaval, eldonti. Szegeny elefant biztos sokaig gondolkodott, ugyanis egeszen a hegytetoig felmaszott, aztan ott osszeesett es meghalt. De legalabb neki is van szobra a templomban. Ez az egesz izgalom egyebkent az 1300-as evekben tortent.

Az elefantos kultura utan elefantos turistazas volt a program, elmentunk egy elefant camp-re elefantolni es megsimazni oket. Az elefanthaton utazas egy fel oras program volt, ennyi eleg is ilyesmibol, mert ez egy eleg zotykolodos utazasi forma. Poo Nang, egy 16 eves himelefant eleg jofej volt, ugyanis amikor megalltunk a tourist foto elkeszitesehez, befarolt oldalra es elkezdte a dolgat vegezni. Ugyhogy nekunk olyan emlenkfotonk van, amin mi fent vigyorgunk, alul pedig az elefant pedig megmutatja igazi meretet. 

En mar ekkor is odaig voltam (az elefantlovagolastol, nem a meretektol), de a legjobb csak ezutan kovetkezett. A sofor bacsink "fel-upgrade-elte" magat tourist guide-da es elintezett nekunk egy privat foto- es simogato programot. Egy elefant lehasalt, mi meg raultunk a terdere - es csiiiiz! Annyira jo volt, en teljesen odabujtam az elihez, simogattam a reces boret es mondogattam neki, hogy szia. Engem (Andi) nagyon meghatott az egesz.

A kovetkezo turista-action nem volt annyira meghato es nem is bujtunk oda az allatokhoz. Ugyanis egy kigyofarmra mentunk, ahol eloszor lattunk egy vicces show-t, aztan vegigneztuk a ketreceket. A Miki annyira transzban volt, hogy elfelejtett fenykepezni.

Utana viszont egy kicsit lelkiismeret-furdalasunk lett, mert egyreszt eleg kicsi es ingerszegeny ketrecekben tartottak a kiraly kobrakat, red snake-eket (voros kigyo?), reticulated (kockas?) pithonokat, masreszt a show lenyege az volt, hogy egy idomar molesztelja, paskolja, dobalja az allatot es ha az tamad, elugrik, elhajol elole. Olyan is volt, hogy erosen megfogtak a kiraly kobrat (beleertve a fejet) es meg lehetett erinteni a boret. Hideg, pikkelyes, relativ szaraz volt.

A buszut 5 oras volt, de eleg hamar elment, bar az elso 3 oraban folyamatosan hallgathattunk (es nezhettunk) egy nyavogos thai tv-show-t. Viszont a thai taj gyonyoru es erdekes volt, kis falvakon es uttalan (zotykolodos) utakon mentunk keresztul. A dzsungel-show a szallasunkon is folytatodik, a falakon gyikok rohangalnak, az asztalok kozott neha elugral egy beka es itt mar a szunyogokkal is kuzdenunk kell. Szerencsere nem a szobankban, hanem a nyitott etterem- es internetezo reszen.

Most lassan elidulunk, eloszor Miki meglatogat egy borbelyt (remeljuk, eletben marad), aztan felfedezzuk a Sukhothai Kiralysagot (mar ami megmaradt belole).

Legeloszor is nagyon koszonjuk a kommenteket es az e-mail-es batoritasokat, jol esik, hogy velunk utaztok. Halabol fozunk majd egy olyan csipos tom yun kung-ot, hogy besz*rtok. A fozokurzusra valoszinuleg en (Andi) fogok menni, ha minden igaz, Bangkokban, de arra meg egy-ket napot varni kell.

Tegnap delutan visszarepultunk Mae Hong Son-bol Chiang Mai-ba, elotte azt hittuk, az 1 delutan + 1 delelott keves lesz ott, de vegul pont jol jott ki. Mae Hong Son egyebkent egy kis 6000 fos varoska, valamikor az 1800-as evekben alapitottak, eredetileg elefant kikepzo kozpont volt. Ez most mar egyaltalan nem latszik rajta, az viszont annal inkabb, hogy a lakosok kb. fele Burmabol menekult at, ha jol emlekszunk az utikonyvre, az 50-es evekben, vagy evektol. A templom-csoportok fo epulete fabol van, a sztupa (allitolag) hasonlit a burmai sztupakhoz (nem tudjuk, de az biztos, hogy kicsit masok, mint itt, Chiang Mai-ban), es vannak a templomokban olyan reszek, ahova nok nem mehetnek. Nem titkos kis kamrakrol van szo, hanem egyszeruen a terem 1/4 reszere csajok nem tehetik a labukat... azt nem tudjuk, hogy milyen azon a reszen, mert a Miki szolidaritast vallalt velem, es nem ment tovabb. De lehet, hogy csak baromira unta a templomot es orult, hogy mehetunk kifele.

Szoval Mae Hong Son-ban szorgalmasan megneztuk a templomokat, hegyteton, to mellett, ahol csak lehetett, aztan mar kicsit orultunk, hogy elrepulunk. A varos lenyege ugyanis a "misztikus, sejtelmes" hangulat lett volna, de ebbol mi semmit nem erzekeltunk a thai turistak tomege es az ezzel jarol "minden-utcaban-kirakodovasarok" miatt. Azt hittuk peldaul, hogy ha felkelunk 1/2 7-kor es fel-tuk-tuk-ozunk a hegyteton levo templomokhoz, akkor teljesen egyedul leszunk nehany szerzetessel es a felkelo nappal (ah!), de sajnos ettol elegge kulonbozo latvany fogadott. Mint megtudtuk, a thai-oknak nagyon fontos, hogy az uj evet templomlatogatassal koszontsek. Es szeretnek koran kelni.

Eletunk lerovidebb repuloutja (35 perc) utan visszaerkeztunk a thaifoldi kalandok kiindulopontjahoz es hamarosan rendkivul buszken megallapitottuk, hogy mintha otthon lennenk, egyszeruen a kisujjunkban minden utca. Ez kb. 2 ora mulva megdolt, amikor nem az ismert, hanem a recepcios altal ajanlott uton mentunk az ejszakai piacra vacsorazni es hirtelen a Chiang Mai-i szexturizmus foutcajaban talaltuk magunkat. Ez az utca nem volt a kusujjunkban. Mindenhol barok, a barokban miniszoknyas lanyok, nameg persze onfeledten szorakozo (foleg 50-es) ferfiak. Az mindegy volt, hogy mogotte megyek, a Mikit is mosolyogva szolitgattak, de ugyesen (okosan!) ellenallt.

Azt hittuk, az aznap esti kulturalis szorakozast ezzel le is tudtuk, de aztan utunkba kerult egy csapat lanynak oltozott fiu (?) ("ladyboy") es az o programajanlatukra mar mindketten elcsabultunk: vacsora utan beultunk egy thai box meccsre, pontosabban 5 meccsre. Errol inkabb majd fotokat mutatunk, egyelore annyit, hogy tenyleg pufoltek egymast, nem csak show-volt, durvan lehetett hallani az uteseket.

Mara kicsit kevesbe korhataros kulturat es aktivabb sporttevekenyseget valasztottunk. Csinaltunk egy konnyed biciklisturat Chiang Mai kulso falvain keresztul, a vezetunk pedig meselt nekunk a thai-ok hetkoznapjairol. Peldaul, hogy miert colopokre epul a tradicionalis thai haz, hogyan termesztik a rizst, hogyan temetkeznek. Erdekes es jo hangulatu nap volt. 4 korulre visszaertunk, azota setalgatassal, hevereszessel es eszegetessel toltottuk az idot. Ja es mivel az elmult napokban nagyon ugyesek voltunk, itt volt az ideje egy ujabb jutalmazasnak: ezuttal olajos masszazst valasztottunk. Annyira jo volt, en majdnem bealudtam.

Holnap sokat fogunk utazni, dzsippel, kisbusszal, elefanthaton. De majd utana minden reszletesen.

Remeljuk meg tudjuk ezt irni a kovetkezo aramszunet elott. Mindenesetre mondatonkent klikk a "Ment"-re...

Mae Hong Son-ban vagyunk, Eszak-Nyugat Thaifold, kb. 15 km.-re a burmai hatartol. Es kicsit el is vagyunk faradva - de panaszkodni azert nem szeretnenk. Tegnapelott, dec. 31-en reggel indult a 2 napos rafting turank, amivel eljottunk Pai-bol Mae Hon Song-ba. Ugy gondoltuk, hogy petardas-pezsgos szilveszterunk lesz meg eleg, inkabb szilveszterezzunk iden a dzsungelben! Tegnap is, ma is 6-6 ora egy kis gumi csonakban, vad, de nem veszelyes vizeken, ez idealis evbucsuztato es evkoszonto volt. Kettonknek raadasul egy sajat kenu jutott, persze egy thai "captain"-nel. Egy masik csonak volt meg velunk, abban egy szuperjofej 5 tagu francia-marokkoi, jelenleg Kuala Lumpurban elo csalad (papa, mama, plusz 3 kb. 8-14 eves lany) evickelt. Az elejen kicsit mindenki meg volt illetodve, de aztan szepen lassan osszebaratkoztunk. A szilveszteri buliban aztan tetore hagott a hangulat: este 6-tol 9-ig beszelgettunk a tabortuz mellett, (aztan ok aludni mentek, mi meg egy orat birtuk, 10 korul koccintottunk a sorrel).

Most ide kell hivnom a Mikit, a jungle camp (ejszakai alvohelyunk a dzsungelben) leirasa a szivugye.

Elso benyomas: egy Chuck Norris filmbol (Missing in Action 1-3) a vietnami fogolytabor diszlete. Masodik benyomas: hu, ez kemeny lesz! A folyo melletti egyik tisztasra epitett 4-5 bambuszlabon allo es bambuszteteju, de egyebkent nyitott "epitmenyben" lehetett (kellett) aludni, kemeny bambuszpadon vekony szivacs. Meg ott is hideg volt az ejszaka, ugyhogy a halozsakra tettunk 1-2 plusz takarot. En meglepoen jol aludtam, csak hajnal 5 korul ebresztett a majom- es madarkorus, Miki orsegben volt. De alapvetoen az egesz nagyon kalandos es romantikus volt (mi mas lett volna: pokok, szunyoghalo, hideg). Mondjuk, azt hozza kell tenni, hogy a Miki egesz ejjel nem mert elmenni wc-re, ehhez ugyanis kb. 25 metert kellett volna megtenni es az meg fejlampaval is izgalmasnak tunt.

A ket "captain" es ket, a camp-ben lako segitoje fozott nekunk ebedet es vacsorat, jo volt, de azert nem kuldjuk ide a Michelin-t. (Apropo, jo kaja: a Na's Kitchen Pai-ban tenyleg eleg jo volt, errol be is akartunk szamolni, de mar 30-an este Pai-ban is aramszunet volt, ugyhogy ezt majd inkabb szoban.)

Visszaterve a raftingra: mivel a folyo eleg alacsony volt, a zugok csak 1 es 2 fokozatuak voltak az esos evszakos 3 es 4 helyett. Ennek en kifejezetten orultem, semmi kedvem nem volt igazan kuzdeni. Az egyetlen izgalmas pillanat az elso nap delutanjan volt, amikor egy eros zugoban teljes sebesseggel nekimentunk egy kisebb sziklanak: en, aki elol ultem, mar szinte emelkedtem egy hatrabukfenchez, de ekkor a bal vallamon ereztem egy eros (Miki szerint izmos) ferfikezet ami visszanyomott a csonakba. Szoval nyugodtan megallapithatjuk, hogy Miki (ismet) megmentette az eletem. 

Egyebkent neki is jo volt ez a nyugodtabb tempo, mert igy felszemmel meg a zugo kozepen is a partot figyelhette, hogy hatha lat egy kigyot. Szerinte kettot is latott, de ezek specialis kigyok lehettek, mert senki mas nem latta oket. Ja, majmokat is kellett volna latnunk (a " captain" 80%-ra igerte, hogy latunk,) de az egyetlen kozeli majomhangot a Miki csinalta elottem a csonakban.

A tura vegen jott az egyik legjobb resz: egy sima, de azert eros sodrasu reszen beleugrottunk a (langyos) folyoba es mentomellenyben, sisakban vitettuk magunkat az aradattal. Tuzott a nap, sehol senki, csak madar- es majomhangok (es a Miki szerint kigyosziszeges) az erdobol. Csak egy dolog hianyzott: a felho az egrol. Eleg jo kezdes az uj evre.

Osszefoglalva ezeken a kepeken akar mi is lehetnenk: http://www.thairafting.com/gallery/rafting-trekking-gallery.html (majd toltunk fel sajat kepeket is).

Mae Hong Son-ban talaltunk egy egyszeru de nagyszeru kis szallast, kicsit korbejartuk a varost. Es mivel januar 1 van, vettunk mi is egy rizspapirbol keszult henger alaku lampiont, amiben van egy ego es a meleg levego miatt felelmelkedik. Ha minden igaz, a kivansagokat jelkepezi egy ilyen felemelkedo es messze elszallo ego lampion. Szoval mi is meggyujtottunk egyet, de valoszinuleg hamar engedtuk el, ugyanis a lampion a lassu, romantikus felemelkedes helyett kb. 2 meteres magassagban nyilegyenesen megindult a buddhista templomkert egyik szalmateteje fele. Riadalom, kialtozas, egy narancssarga ruhas szerzetes fut a lampionunk utan, majd meg a szalmateto elott elkapja. Eleg vicces volt, remeljuk azert a kivansagaink teljesulnek (a szerzetes aztan ugyesen elengedte es hamarosan mar nem is lattuk. Marmint a lampiont.)

Jaj, hat a legfontosabbrol majdnem elfelejtkeztunk es anelkul indulltunk volna aludni, hogy Nektek egy szuperjo, lampionokban es gumicsonakokban gazdag, bambuszkunyhos 2010-et kivanjunk!!! Szoval BUEK, sok puszi mindenkinek!

Ma szabadsagot veszunk ki. Ez a nyaralas harmadik napja, de mar annyira sok mindet csinaltunk, hogy mara csak hintaagyban himbalozast, olvasast, blogirast es lakomat terveztunk. Direkt irom, hogy lakomat es nem evest. A becsi baratnom szerint o elete legfinomabb vacsorajat a Na's Kitchen-ben kapta, es feltetlenul el kell mennunk kiprobalni. Az egesz allitolag egy kulon program, mivel a neni (valoszinuleg Na) mindent egyedul es frissen foz, emiatt nagyon sokat kell varni, ugyhogy viszunk majd konyvet. De minderrol majd meg kesobb.

Tegnap delelott szepen elbuszoztunk ide, viszonylag hamar talaltunk szallast, egy aranyos kis bambusz bungaloban alszunk, egy egyszeru, de mukodo sajat furdoszobank is van. Pai egy eszaknyugat thaifoldi kisvaros, eredetileg nem is lenne olyan kulonleges, egy-ket vizeses, forras, elefant camp a kornyeken, dimbes-dombos dzsungeles kulissza. A hangulat viszont annal inkabb extra, szuperjo kis ettermek, barok, trekking es rafting lehetosegek, a varos egyik fele turista, a masik fele a turizmusbol el. A turistak kozott sok a thai, az ettermesek kozott sok az itt elo nem-thai.

Tegnap delutan kibicikliztunk a 7 kilometerre levo forro vizu forrasokhoz. Mivel az ut kicsit dimbes-dombos volt es a Miki elovigyazatossagi okokbol nekem egy kisebb (majdnem gyerek-) biciklit kolcsonzott ki, ma enyhe izomlazam is van. (A Mikinek meg sem kottyant, ezt feltetlenul bele kellett irnom.) Vicces es szep volt az egesz, teljesen veszelytelen, a nehany auto es a sok motorbicikli ugyesen kikerult minket, mi meg ugyesen kikerultuk az elefantokat, turistakkal a hatukon. Ja, es itt forditott a kozlekedes, a bal oldalon kellett haladni, en az elejen kicsit izgultam emiatt. A forrasok tenyleg nagyon forroak voltak, volt ami meg forrt (bugyogott), de a kb. 40 fokosban furdoztunk is.

Estere meglepoen lehult a levego, kb. 10 fok lehetett, elegge meg is lepodtunk. A thai turistak annyira nem lepodhettek meg, felhuztak a kesztyuiket, premes kucsmaikat, es salat kotottek, ugyhogy viccesen neztunk ki egymas mellett: mi (es a legtobb kulfoldi turista) rovidnadragban, ok teli oltozekben. Tobbek kozott a hideg miatt nem is tudtuk annyira elvezni a kierdemelt jutalmat: a tegnap esti thai masszazs nem volt olyan szuper elmeny, mint a chiang mai-i: a masszor nenik folyamatosan karattyoltak felettunk es jol elszorakoztak azon, ha neha tul erosen nyomkodtak es mi nyavalyogtunk. 

Most akkor irany a fuggoagy, elotte meg visszaadjuk a biciklit es befizetjuk a holnapi raftingturat...

(Ennek a bejegyzesnek csak most, a vegen adtunk cimet es a Miki teljesen odavan, hogy elsore elfogadtam az o javaslatat...)

(Most latom, hogy a post europai idovel jelenik meg, adjatok hozza 6-ot, vagyis most itt negyed 2.)

19 ora utazas es hipp-hopp, maris Chiang Mai-ban vagyunk. Igaz, eloszor rossz iranyba indultunk, Becsbol Amszterdamig repultunk, de aztan szerencsere eszrevettuk, hogy Thaifold nem arra van es felszalltunk egy kelet fele tarto ropulore.

Bangkokban mindossze 2 orat voltunk, egybol feljottunk az eszaki resz egyik legnagyobb varosaba, Chiang Mai-ba. Itt kifejezetten hibatlan minden, Bangkokig is elvoltunk, de ott meg engem (Andi) kicsit zavart a sok proli Phuketezo a repulon. ("Nem akarok oda menni, ahova ezek...") Itt viszont csupa papucsos, kocoshaju, laza hatizsakos "vilagutazo" (nem osszetevesztendo a "turistaval"), ugyhogy ide konnyebb beilleszkedni.

A szallasunkon (www.awanahouse.com) eloszor egy par orat aludtunk, hogy valamennyit potoljunk az elozo 19 orabol, aztan belevagtunk a lodorgesbe, megneztunk kb. 6-7 Buddha szentelyt, majd megjutalmaztuk magunkat 1-1 ora thai masszazzsal. Termeszetesen elkepeszto jo volt, ugyhogy lehet, hogy minden nap megjutalmazzuk magunkat. Marmint a masszazzsal, nem a 6-7 Buddha szentellyel. Es persze finomakat ettunk es ittunk, kokuszos, rakos, sult tesztas, brutalizzasztocsipos dolgokat. Ja es kulon elmeny az arakat nezni: a vacsorank 3 euroba kerult (kettonknek), egy liter vizet 0,10 eurocentert vettunk...

A Miki, aki itt mellettem a Lonely Planetet lapozgatva foszerkesztoi tanacsokkal segiti a blogirast, most azt mondja, hogy olyan hangulatu a post, mintha unott fejjel azt mondanam "ja, megjottunk, minden ok". Ha ez igaz, akkor bocs, de az ossze-vissza nemalvas, az utazas, a hirtelen dogleszto meleg (ja a legfontosabbat kihagytam: 29 fok, napsutes, para, keressuk az arnyekot, hurra!!!) miatt kicsit nyomott(ak) vagyok(unk). Termeszetesen mega-orulunk, hogy vegre itt vagyunk. Naponta legalabb otszor meg is allapitjuk, hogy milyen k*rva jo nekunk.

Holnap reggel tovabbszaguldunk Pai-ba, allitolag 4 ora alatt fogjuk a 100 kilometeres tagolsagot megtenni, remeljuk, ebben nincs benne olyasmi, hogy egy szakaszon mi toljuk a kisbuszt.

Hát akkor sok szeretettel köszöntjük a Kedves Olvasót!

Nagy nehezen megszületett ez a blog, egyelőre annyi biztos, hogy az elkövetkező 3 hét Thaiföldről és majd később esetleg más utazásokról fogunk benne írni. Ha nagyon belejönnénk, nem kizárt, hogy a bécsi hétköznapokról is beszámolunk majd, de ezt még nem szeretnénk megígérni.

Viszont már most szerettünk volna egy olyan nevet adni neki, ami passzol az érdekes "ma egész nap raftingoltunk" utazásos bejegyzésektől a kevésbé izgi "ma két órát edzettünk" típusú bécsi post-okig. A Gute Reise tűnt  ma este tízkor a legjobbnak (Szerk: nekunk, mas velemeny nem szamit), akkor lezártuk a szavazást. A névjavaslatokkal most inkább nem untatnánk Benneteket.

Ha minden igaz, sikerült összepakolnunk, ha nem lenne ilyen késő és tudnám, hogy hogyan kell ide fotókat feltölteni, akkor megmutatnám a hátizsákjainkat is, így csak annyit, hogy elég nagyok. Jó volt egyébként pakolni, Mikinak szuperjó kedve volt, többször táncra is perdült, ettől meg nekem még jobb kedvem lett. Mindketten nagyon várjuk a holnap reggelt, reméljük, hogy sikerül 4-kor felkelni és a második blogbejegyzés nem arról fog szólni, hogy lekéstük a repülőt, oda az utazás, megyünk edzeni.