Tökeletes campingnek igerkezett az elsö cel, a Dolomitokban, a Val di Fassa-ban (magyarul, a fasza völgyben :)) fekvö Vidor Kemping. Az ADAC kempingkatalogustol szinte maximalis pontszamot kapott: nagy, kenyelmes satorhelyek, kifogastalan szaniter, wellness-reszleg kis felarert.
Viszonylag kesön, delutan 4-re erkeztünk, az idö mar akkor sem volt tul jo, de az elsö satorallitasunk a szemerkelö esö ellenere eleg gyorsan ment. Akkor meg azt hittük, ez volt az aznapi legkomolyabb kihivas.
Aztan ahogy egyre sötetedett, egyre több ruha került rank, Tobit 8 orakor pedig mar sapkaban es 4 retegbe bebugyolalva fektettük le. Nem huzom tovabb: a völgy gyönyörü volt ugyan, de azt elöre nem tudtuk, hogy viszonylag magasan, 1300 meteren fekszik, igy egy juliusi rossz idö is elviselhetetlen tud lenni. Konkretan ejszaka 6-7 fok körül volt a hömerseklet. Mi meg ott probaltunk eletünk elsö közös satoros ejszakajan, az elsö sajat satrunkban aludni.
Miki majdnem megfagyott (nekem adta a halozsakjat), en egesz ejjel panikszerüen a Tobit takargattam es a fejecskejet simogattam, hogy nem hideg-e, ugyhogy mi nem sokat aludtunk. Szerencsere Tobit valami különlegesen kemeny anyagbol gyurtuk, ugyanis eleg jol aludt, az 1-2 felebredes ejjel mostanaban nem szamit rossznak.
Masnap reggel 7 körül keltünk, es bar gyönyörü volt a reggel es nagyon tisztan lehetett a környezö hegyeket latni, nem volt kerdes, hogy innen menekülnünk kell. Ugyhogy összecsomagoltunk es elindultunk del fele. Kb. az volt a cel, hogy addig megyünk, amig meleg nem lesz, pontosabban remeltük, hogy a Garda-to környeken mar legalabb ejjel nem fagyunk meg.
