Meg kb 30 percunk van a busz indulasaig, Sukhothai-ba megyunk. Gyorsjelentes a delelottrol. Mar megint koran (Miki 7-kor, en 7+meg 5 perc+meg 5 perc...-kor) keltunk. 1/2 8-ra jott ertunk az elozo este szerzett sofor, megsem dzsippel, hanem nyitott platoju (satorernyovel fedett) pick-uppal. Elrobogtunk a buszpalyaudvarig jegyet venni, aztan irany a Doi Suthep nemzeti park (kb. 14 km Chiang Mai-tol), Eszak-Thaifold legfontosabb temploma.
(Eddig irtuk a buszpalyaudvaron, de aztan inkabb odamentunk a buszunkhoz. Azt hittem, cask vazlatkent mentettem el es nem publikaltam... mindegy, most mar masnap reggel van, a Sukhothai-i szallasunkrol folytatjuk.)
Szoval a Wat Phra That Doi Suthep. A monda szerint egy Sukhothai-bol erkezo vandor szerzetes utasitasara dontotte el Keu Naone, a Lanna-i kiraly, hogy templomot epittet arra eszakon. (Ha templomot irunk, akkor egy tobb szentelybol, imaepuletbol allo epuletcsoportot kell elkepzelni.) Azt talaltak ki, hogy ott lesz a templom, ahol azt egy feher elefant, hatan egy Buddha relikviaval, eldonti. Szegeny elefant biztos sokaig gondolkodott, ugyanis egeszen a hegytetoig felmaszott, aztan ott osszeesett es meghalt. De legalabb neki is van szobra a templomban. Ez az egesz izgalom egyebkent az 1300-as evekben tortent.
Az elefantos kultura utan elefantos turistazas volt a program, elmentunk egy elefant camp-re elefantolni es megsimazni oket. Az elefanthaton utazas egy fel oras program volt, ennyi eleg is ilyesmibol, mert ez egy eleg zotykolodos utazasi forma. Poo Nang, egy 16 eves himelefant eleg jofej volt, ugyanis amikor megalltunk a tourist foto elkeszitesehez, befarolt oldalra es elkezdte a dolgat vegezni. Ugyhogy nekunk olyan emlenkfotonk van, amin mi fent vigyorgunk, alul pedig az elefant pedig megmutatja igazi meretet.
En mar ekkor is odaig voltam (az elefantlovagolastol, nem a meretektol), de a legjobb csak ezutan kovetkezett. A sofor bacsink "fel-upgrade-elte" magat tourist guide-da es elintezett nekunk egy privat foto- es simogato programot. Egy elefant lehasalt, mi meg raultunk a terdere - es csiiiiz! Annyira jo volt, en teljesen odabujtam az elihez, simogattam a reces boret es mondogattam neki, hogy szia. Engem (Andi) nagyon meghatott az egesz.
A kovetkezo turista-action nem volt annyira meghato es nem is bujtunk oda az allatokhoz. Ugyanis egy kigyofarmra mentunk, ahol eloszor lattunk egy vicces show-t, aztan vegigneztuk a ketreceket. A Miki annyira transzban volt, hogy elfelejtett fenykepezni.
Utana viszont egy kicsit lelkiismeret-furdalasunk lett, mert egyreszt eleg kicsi es ingerszegeny ketrecekben tartottak a kiraly kobrakat, red snake-eket (voros kigyo?), reticulated (kockas?) pithonokat, masreszt a show lenyege az volt, hogy egy idomar molesztelja, paskolja, dobalja az allatot es ha az tamad, elugrik, elhajol elole. Olyan is volt, hogy erosen megfogtak a kiraly kobrat (beleertve a fejet) es meg lehetett erinteni a boret. Hideg, pikkelyes, relativ szaraz volt.
A buszut 5 oras volt, de eleg hamar elment, bar az elso 3 oraban folyamatosan hallgathattunk (es nezhettunk) egy nyavogos thai tv-show-t. Viszont a thai taj gyonyoru es erdekes volt, kis falvakon es uttalan (zotykolodos) utakon mentunk keresztul. A dzsungel-show a szallasunkon is folytatodik, a falakon gyikok rohangalnak, az asztalok kozott neha elugral egy beka es itt mar a szunyogokkal is kuzdenunk kell. Szerencsere nem a szobankban, hanem a nyitott etterem- es internetezo reszen.
Most lassan elidulunk, eloszor Miki meglatogat egy borbelyt (remeljuk, eletben marad), aztan felfedezzuk a Sukhothai Kiralysagot (mar ami megmaradt belole).